Az egészségügyben a jövő évtől mérni fogják, hogy a biztosítottak
felhagytak-e a dohányzással, szedik-e a gyógyszereiket. Nem egyszerűen
követjük a világtrendet - mi fogjuk diktálni.
"Mit gondolnak, egy évvel a terápia megkezdése után a cukorbetegek hány
százaléka szedi be a gyógyszerét?" A hallgatóság tippelt, Molnár Márk
Péter, a Corvinus egyetem oktatója pedig pillanatnyi szünetet tartott a
hatás növelése érdekében. Tudta, nincs olyan pesszimista orvos a
teremben, aki eltalálná a valóságot: egy év után mindössze a felük.
Mindez az év elején történt, amikor Molnár a legfrissebb kutatását
ismertette. Az állak akkor estek le teljesen, amikor kiderült: 22
százalék ez az arány. Az ország mégis egyetlen évben 30 milliárd
forintot fizet ki a gyógyszerükre - javarészt feleslegesen.
A
betegek négy százaléka sosem váltja ki vérzsírcsökkentőjét, csak hasal
valamit, ha rákérdeznek a hatására. A többiek jó része úgy szedi, mintha
úgy működne, mint a fájdalomcsillapító, csak akkor kellene bekapni, ha
gyors segítségre van szükség, mondjuk mert túl zsírosat (vagy
antidiabetikumnál: cukrosat) evett az ember. Holott jó részük arra
szolgál, hogy megelőzze a bajt - agyvérzést, amputációt, infarktust.
Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb krónikus nyavalya életmódváltást
követel; a csontritkulás fő ellenszere például a mozgás, ám az
érintettek közül sokan inkább "mozgásdiétát" tartanak, a szívbetegek
nagy része kíméli is az izmait. A magas koleszterinszintűek világszerte
vétkeznek, a különbség csak abban áll, hogy nálunk csülökkel, másutt
marhasülttel. A tüdőbetegek jó része cigarettázik tovább, mintha a
szervezete nem adott volna vészjeleket. Végül az egészségbiztosítók
besokalltak, s egyre több helyen mondják: a gyógyszerek támogatásánál
ezentúl azt is figyelembe veszik, mennyire működik együtt a beteg az
orvosával.
Ám mi köze a tb-nek a magánszféránkhoz? Miért tartozik
rá, ha valaki szereti a hasát, dohányzik vagy keveset mozog? A
gyógyszerkeretet közpénzből támogatják, és fontos, hogy minél
ésszerűbben költsék el, a beteg és a biztosító is kapjon visszajelzést
állapota javulásáról. Nem véletlen, hogy egy-egy betegségnél számos
országban alkalmazzák már ezeket a módszereket. Az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) most egyszerre lép nagyot, mert
ennyiféle kórképnél, mint nálunk tervezik, egy időben egy ország sem
vezette be az új szemléletmódot.
A tervek izgalomba hozták az
egészségügyet, konferenciákat szerveznek, s ha valaki azt hinné, ezeken a
gyógyszergyárak vagy az orvosok tiltakoznak, hát téved. Még
jogszabály-módosításra sincs szükség; a hatályos egészségügyi törvény is
lehetővé teszi a szigorítást. A szakemberek zöme egyetért az
alapelvekkel, legfeljebb a részletekkel vitáznak. Kovácsy Zsombor
ügyvéd, a kormány által felszámolt Egészségbiztosítási Felügyelet
alapító elnöke például attól óv, nehogy diszkriminálják az elhízott,
dohányzó középkorúakat, pusztán mert velük lehet legkiválóbban
illusztrálni az egyén felelősségét, nem ébresztenek ugyanis részvétet a
többiekben.
A nehézségek közé tartozik, hogy bár az orvosokat
anyagilag is érdekeltté teszik a változtatásokban, az átlagosan
kilencperces orvos-beteg találkozásokba aligha fér bele az életmódra
vonatkozó részletes felvilágosítás, ezért jövőre felvilágosító
kampányokat és ingyenes betegképzéseket is indítanak. Egyetlen túlsúlyos
középkorútól sem várják, hogy huszonéves lányokkal járjanak
fitneszklubokba, és hatvanéves férfiaknak sem kell majd kockahasat gyúró
fickók között edzeniük; számukra napi két-három kilométeres séta is
elegendő.
Az újítás januártól indul, és elsőként a krónikus
tüdőtágulásos (COPD) betegeket érinti. Mielőtt megijednénk, hogy a
kormány súlyos betegeket küld a halálba elérhetetlenségig drágítva
gyógyszereiket, jó tudni: ugyan orvosi segítség nélkül légzőfelületük
egyre nagyobb hányadát veszítik el - ha viszont dohányoznak, a gyógyszer
nem is szívódik fel a szervezetükbe. Márpedig 90 százalékuk az után is
dohányos marad, hogy tudják: az életük múlik azon, le tudnak-e állni. Az
egészségbiztosító évi tízmilliárd forintot költ a gyógyszerükre,
nagyrészt feleslegesen.
"Megkérdeztem dohányos barátaimat, mit
tennének, ha ilyen döntés elé állítanák őket. Azt mondták, vélhetően
semmit, legfeljebb megemelkedne néhány száz vagy ezer forinttal a havi
számlájuk" - mondja Dankó Dávid, a Corvinus Egyetem kutatója; szerinte
ez is jelzi: a dohányzás betegség.
Valóban, még a
tüdőgyógyintézetben két kezelés közben is dohányoznak. Jövő ősztől uniós
támogatással ingyenes dohányzásleszoktató tanfolyamok kezdődnek, mert
azt is tanulni kell, hogyan legyünk okosan betegek, s várhatóan az év
utolsó negyedévében az orvosi rendelőkben olyan történik majd, ami még
sosem. Nem egyszerűen megkérdezik majd, "és hogy állunk a
cigarettával?", hanem megmérik a tüdőbetegek szervezetének
nikotinszintjét, a nyálból vagy vérből vett mintával. Ha dohányzik,
csökkentik gyógyszere társadalombiztosítási támogatását. A mértékről
decemberben zárulnak le az egyeztetések, ma azonban a legvalószínűbb
forgatókönyvnek az látszik, hogy a renitens betegeknek ezer forint
körüli költségemelkedéssel kell számolniuk.
A második érintett
csoport a magas koleszterinszinttel küzdők köre. A jövő év első fele itt
is felvilágosítással és a kiindulóállapot feltérképezésével telik. Ha
vérzsírszintjük magas marad, előbb a dózist emeli az orvos, majd a
gyógyszert cseréli le, mert az egészségbiztosítónál azt remélik, a
második szernek életmódváltással együtt már eredményt kell hoznia - ha a
beteg rendszeresen szedi, és önmérsékletet tart az étkezésnél.
Vége
szakad annak is, hogy az orvosnál bólogassunk, "igen, napi három
szemet, nyolcóránként, megjegyeztem". Aztán csak a receptek felét
váltjuk ki, mondván, ha ezt mind beszednénk, nem maradnánk életben. S
amit megvettünk, azt sem vesszük be rendesen, mert a reggeli rohanásban
vagy hétvégén elfelejtjük. Jövőre jön az e-recept, az orvos pedig
e-jelentéseket küld majd a biztosítónak, és a kétféle "e" összefut - a
tb-nél és a doktorunk gépén. Látni fogják, kiváltottuk-e a gyógyszert,
és arra is rájönnek, ha fiókban maradtak a pirulák, hiszen megcsúszunk a
következő doboz megvásárlásával.
A harmadik csoport a
cukorbetegeké, de nem a veleszületett és nem is a súlyosabb, hanem a még
tablettákkal (tehát nem inzulinnal) karbantartható állapotúaké. Nekik
ezután is negyedévente kell kontrollra járniuk, és itt nem pusztán a
mozgásgazdag életmód és a diéta fontosságáról beszélnek nekik, hanem
ellenőrzik, mennyire tartják be az étrendet. Eddig elkerülendő az orvos
szemöldök-összehúzását elég volt a kontroll előtt egy-két napig
diétázni, ám most nem csak a vércukorszintet mérik majd - van ugyanis
ennél "hosszabb memóriájú" része is a vérünknek. Itt is jövő év utolsó
negyedévében lehet változás a patikai árakban, de a siker az volna, ha
egy fillér többlet sem folyna be az OEP kasszájába, mert az lenne az
igazi megtakarítás. Az Egyesült Államokban például 300 milliárd dollárra
becsülik azt az éves kárt, amit a nem megfelelő beteg-együttműködés
okoz.